|
Az ország egyik legnépszerűbb politikusa, amiből vajmi keveset tudott átsugározni a pártjára, hiszen az MDF népszerűsége, a közvélemény-kutatók szerint hosszú ideje a parlamenti küszöb alatt mozog.
A jogi végzettségű Dávid Ibolya a diploma megszerzése után a Tolna megyei Tamásiban helyezkedett el ügyvédként. Az MDF-hez a rendszerváltozás évében csatlakozott, és 1990-től tagja a parlamentnek, 1993-97 között a párt megyei elnöke.
A korai MDF nemzeti-keresztény platformjának volt a tagja, a párt keresztény világképe személyes meggyőződését tükrözi. 1998-2002 között az Orbán-kormány igazságügy-minisztere volt, 2002 óta az Országgyűlés alelnöke.
A sokszínű parlament híve, véleménye szerint egyetlen párt képtelen lefedni a teljes jobboldali szavazóbázist. Büszkén hirdeti, hogy az MDF az irányításával "szilárdan áll jobbközépen", aminek az alapja "az antalli kormányzás szellemi öröksége". Pártja az egyetlen, mondta egy helyütt, melynek nem kellett eddig "cégért váltania" - igaz, elnöksége alatt a párt lassan, de biztosan tovább fogyatkozott.
1999-ben lett az MDF elnöke, amikor az MDF a Fidesszel közös listának eredményeként, kormánytényező volt az Orbán-Torgyán kabinetben - mégpedig az ő személyén keresztül. A kisgazdák és a Fidesz azonban legtöbbször az MDF feje fölött egyeztetett, ezért Dávid Ibolya a parlamenten kívüli politikai erők felé fordulva próbált a pártjának mozgásteret kialakítani.
Kezdeményezője volt a Vállalkozók Pártjával és a Magyar Demokrata Néppárttal közösen létrehozott Békejobb 2000 együttműködésnek, ami komoly ellentéteket okozott az egyre inkább jobboldali uniópártban gondolkodó Fidesz és MDF között. A Békejobb-mozgalom elhalt, Dávid Ibolya pedig választási együttműködést kötött a Fidesszel.
A 2002-es vereség után az egyesülást szorgalmazó Fidesz-politikával szemben ismét a parlamenten kívüli, középen álló erők felé fordult, valamint a két nagy párt állítólagos hatalammegosztásától, a korrupciós ügyektől és az "árokásástól" megcsömörlött választókat próbálta megszólítani, a "normális Magyarország" jelszóval.
A 2004-es EP-választásokon az MDF-MDNP-FKGP pártszövetség listavezetőjeként ötszázalékos eredménnyel szerzett mandátumot, amiről korábbi bejelentésének megfelelően lemondott egy fiatal párttársa, Olajos Péter javára. A mostani kampány a 2004-es érvrendszert ismétli: még nagyobb szerepet kap benne a felelős, a nagy pártok ígéretversenyét ("mézesmadzag-politikáját") tagadó attitűd. Az elnök emellett azzal próbálja rábírni a választókat arra, hogy rájuk szavazzanak, hogy szerinte ellenkező esetben kétpárti lesz a parlament.
Több párttársa számára ugyanakkor nem lehettek túl vonzók ezek az üzenetek, a 2002-ben még a harmadik legnagyobb frakcióval rendelkező MDF országgyűlési képviselőcsoportja, már csak kilenc tagot számlál.
[origo]
|
